újra itt

atya ég, ezer éve nem írtam. kissé szégyellem magam, elég sok minden történt az elmúlt pár hónapban.

kezdjük talán azzal, hogy szeptembertől egyetemista leszek, felvettek az ELTE TóK karára. nagyon örülök neki, habár gyógypedagógiára szívesebben mentem volna, na de oda nagyon magas a ponthatár, sajnos nem jött össze. nem baj, én attól is boldog leszek, ha manókat taníthatok. ^^
ebből kifolyólag, most augusztus végén felmondok a munkahelyemen. írni biztos írtam már róla, hogy dolgozom, azt nem tudom, arról is írtam-e, hol. egy kaszinóban, hogy pontosabb legyek most már a Las Vegas Corvin kaszinóban vagyok, előtte a Sofitel hotel mellettibe voltam, de onnan áthelyeztek, mert a corvininál túl kevesen voltak. kissé húztam rá a számat, de utólag nagyon jó, sokkal jobban szeretek itt, mint ott. és most sajnos fel kell mondanom, mert a 12 órás shifteket nem tudnám csinálni a suli mellett. szomorú, mert sok mindenkit megkedveltem, na meg így pénzem sem lesz, ami valljuk be, elég nagy érvágás, mert kurva jó fizum van. *-*

Ádám és én pedig újra együtt vagyunk. nem igazán találta a helyét nélkülem a világba, szóval jól benyalta magát, én pedig engedtem. : D

bár, mielőtt még mindenki azt gondolná, hogy dráma mentes az életem, (ugyan, miért is lenne az) hát közlöm, hogy nem. jelenleg a tesómmal lakom, de ő eladja a lakását. hosszú a miértje, a lényeg, hogy eladja. ezért gyorsan sos-be keresnem kellett egy másik helyet, hova mehetnék szeptembertől. szóba jött a kolesz, noooo waaay! öt évet húztam le ott, imádtam ugyan, de már nagylány vagyok a koleszhoz. jobban preferálom a magányt, a csendet, a nyugit, ahol nem úgy megyek el fürödni, hogy lábgombás lehetek és nyugodtan le tudok ülni kakálni is bármikor. na meg négy, vagy három lánnyal összezárni… rossz ötlet. Ádám szeretne koleszba menni, de amikor szóba került a közös albi, felcsillant a szeme. aztán végül úgy csavarodtak a dolgok, hogy maradnánk tesóm lakásába addig, míg el nem adja, ami kb csak jövőre várható, akkor pedig ráérünk albit keresni. csakhogy az előbbi szem csillanást én rosszul értelmeztem, Ádám nem biztos abba, mit akar. persze ezzel nincs baj, csak miért nem az elején lett jelezve… szóval most egy kissé megfordultak az események, és nem igazán tudom, mit tehetnék. pláne, hogy a stressz csak gyűlik és gyűlik, mivelhogy nem igazán voltam nyaralni sehol, nem ültem nyugiba egy percet se a popómon az elmúlt pár hónapba, rám férne egy kis pihenés.

mindent leszámítva jól vagyok, az egyik legjobb barátnőm ma hozott a világra egy egészséges kisfiút, úgyhogy elég izgatott vagyok. alig várom, hogy láthassam a kis csöppséget és megfoghassam. hajas baba lett, nyomott kis arcocskával. hihetetlen, a barátnőm régen füvezett, rengeteget ivott és káromkodott, ma meg édesanya lett. eszméletlen. egy másik barátnőmet pedig eljegyezték… le vagyok maradva. o.O

mit jelent szerelmesnek lenni?

sóvárogni valaki után, aki talán már egyáltalán nem úgy gondol ránk. nap nap után meghalni egy kicsit, minden nap érezni a kínt, amit az elvesztése okozott. reggelente úgy felkelni, hogy csak egy rémálom volt, aztán ráeszmélni, hogy már ébren vagyok.

na és megéri? meg. a mosolya, a nevetése miatt, ő miatta, amiatt, hogy talán mégis azt érzi irántam, amit én ő iránta.

mit jelent szerelmesnek lenni?

egyszerűen csak szeretni, megmagyarázhatatlan.

számomra.

3 kérdés

ha egyszerűen csak eltűnnék, észre venné bárki is? ha soha többé nem leteznék, vajon hány ember lélegezne fel a megkönnyebbüléstől? ha soha többé nem leteznék, akkor vajon jobb lenne?

halál

milyen érzés elveszíteni valakit?

milyen érzés visszakapni azt, aki elveszítettél?

milyen érzés őt újra elveszíteni?

Á

repülni akarok. repülni fogok.

22

két hét múlva betöltöm a 22-őt. szeretem a születésnapomat, olyankor egész nap különlegesnek érzem magamat, a környezetemet. viszont most egyáltalán nem örülök, hogy megint eltelt egy év. azt nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi az elmúlt egy évben, mert az nem lenne igaz, de azt bizton állíthatom, hogy egy nagy rossz éven vagyok túl. és, ami igazán elkeserít, hogy a következő évem sem tűnik túl fényesnek. 22 vagyok, a munkahelyemen borotvaélen táncolok, a suliról semmit sem tudok, messze van a családom, a barátaim, párkapcsolati téren is széjjel vagyok lőve. félek a jövőmtől, pláne, hogy nem tehetem meg, hogy napról napra éljek. vagy csak gyáva vagyok hozzá. ha a szívemre hallgatok, az se jó, ha az eszemre, akkor valaki sérül, sehogy sem jó. sehol sem találom a helyemet.

vallomás

ma, hosszú idő óta először úgy ébredtem, hogy nem te, hanem valaki más volt az első gondolatom. be kell valljam, csodálatos érzés volt!

morzsa

olyan furcsa világban élünk. olyan furcsák vagyunk mi, emberek. az érzéseink, a gondolataink, és az, ahogy viselkedünk. egy egész zsáknyi érzésem és gondolatom van, de amit el tudok mondani ebből, vagy meg tudok mutatni, az csak egy maréknyi. olyan helyekről kapjuk olykor a legnagyobb pofonokat, ahonnan sohasem számítanánk rá. az orrunk előtt tudnak emberek olyan szinten megváltozni, hogy szinte már rájuk sem ismerünk.
sosem akartam gondolatolvasó lenni, de olykor úgy szeretnék belelátni az emberek fejébe. és olykor úgy kitárnám a szívemet, az elmémet, hogy mások lássák, mi van benne.

különös világban élünk, különösek vagyunk mi, emberek, és kibaszottul utálom ezt!

én

szánalmas, hogy mindent elhiszel.

hogy mennyire örülnék neked.

Apa

Boldog Születésnapot!